154148SIM. PORTII COMMENTAR.
cunq́ue diſſentit ab impreſſo, &
initiò ſtatim legitur,
πο{λλ}ὰ {δὲ} {καὶ} {τῶν} δένδρων, {τὸ} τελ{ευ}{τα}ῖον, hoc eſt, Multæ au-
tem arborum, tandem & C. & profectò πλ{εί}ςων vide-
tur vacare. ſic pro ἀπολ{ειπ}ούσησ habet ὑπολ{ειπ}ούσησ, ſed
nihil ad rem intereſt. deinde deeſt illud ἐπιῤῥεόντων:
ſed poſt hæc verba γ{ίν}ον{ται} {τῶ} χρώματϊ ξανθοὶ, hoc eſt
fiunt colore flaui, interſerit, πρὸ τοῦ φθάσ{αι} τ{ὴν} φύσϊ@
τοῦ οἰκ{εί}{ου} χρώματοσ, quod eſt, antè quàm accedat natu-
ra proprii coloris. quæ declaratio eſt, indicans quid
ſit color quem vocat ſecundum naturam: vt intelliga
mus eum eſſe, qui ſit fructibus proprius & natiuus.
πο{λλ}ὰ {δὲ} {καὶ} {τῶν} δένδρων, {τὸ} τελ{ευ}{τα}ῖον, hoc eſt, Multæ au-
tem arborum, tandem & C. & profectò πλ{εί}ςων vide-
tur vacare. ſic pro ἀπολ{ειπ}ούσησ habet ὑπολ{ειπ}ούσησ, ſed
nihil ad rem intereſt. deinde deeſt illud ἐπιῤῥεόντων:
ſed poſt hæc verba γ{ίν}ον{ται} {τῶ} χρώματϊ ξανθοὶ, hoc eſt
fiunt colore flaui, interſerit, πρὸ τοῦ φθάσ{αι} τ{ὴν} φύσϊ@
τοῦ οἰκ{εί}{ου} χρώματοσ, quod eſt, antè quàm accedat natu-
ra proprii coloris. quæ declaratio eſt, indicans quid
ſit color quem vocat ſecundum naturam: vt intelliga
mus eum eſſe, qui ſit fructibus proprius & natiuus.
Ε)/ {τι} {δὲ} ὅ, {τε} {σῖ}{το}ς, {καὶ} {τὰ} φυόꝗ̃α ἅ {πα}ν{τα}.
{καὶ} {γαρ\} {τα}ῦ
{τα} \`ח {τε}λ{ευ}{τα}ῖον {γί}νε{ται} ξ{αν}θ020. {τὸ} {γὰρ} ὑ{γρ}ὸν {ἐν} {αὐ}{το}ῖς
οὐ{κέ}{τι} {με}λ{αι}νόꝗ̃ον, ꝗ \`ח {κα}{τα}ξηρ{αί}νε{σθ}{αι} {τα}{χέ}ως,
{πο}ι{εῖ} {τὴν} {τοῦ} {χρ}ώμα{το}ς {με}{τα}βολ{ὴν}: {με}λ{αι}νόꝗ̃ον {γὰρ}
{καὶ} τῷ χλωρῷ {κε}ρ{αν}νύꝗ̃ον, {γί}νε{ται} {κα}θάi {εἴ}ρη{ται}
{πο}ῶδες. ἀ{σθ}ενε{ςέ}ρου {δὲ} {τοῦ} {μέ}λανος ἀ{εὶ} {γι}νὸ'ꝗ̃ου, {πά}-
λιν {κα}{τὰ} {μι}κρὸν {εἰ}ς \`ח χλωρὸν {με}{τα}βά{λλ}* {χρ}ωμα: {καὶ} \`ח
{τε}λ{ευ}{τα}ῖον {γί}νε{ται} ξ{αν}θὸν. ἐ{πεὶ}{τά}{γε}{τῆ}ς ἀ{πί}ου φύ{λλ}α,
{καὶ} {τῆ}ς {ἀν}{δρ}άχνης, {καί} {τι}νων ἄ{λλ}ων {πε}{ττ}όꝗ̃α, {γί}νετ{αι}
φοινί{κι}α, {πλ}ὴν ὅα {καὶ} {το}ύ{τω}ν {κα}{τα}ξηρ{αί}νετ{αι} {τα}{χέ}ως,
{τα}ῦ{τα} {γί}νε{ται} ξ{αν}θὰ. ꝗ \`ח {το}ύ{τω}ν {πρ}ὸ {τῆ}ς {πέ}{ψε}ως
{τὴν} {τρ}οφ{ὴν} ὑ{πο}λ{εί}{πει}ν. 024 {μὲν} ο{υν)=} {τῶ}ν φυ{τῶ}ν {δι}α-
φορὰς {μά}λιςα ἔυλο{γο}ν {συ}μβ{αί}ν*ν ꝗ 024 {εἰ}ρὴ'ꝗ̃{ας}{αἰ}-
{τί}{ας}.
{τα} \`ח {τε}λ{ευ}{τα}ῖον {γί}νε{ται} ξ{αν}θ020. {τὸ} {γὰρ} ὑ{γρ}ὸν {ἐν} {αὐ}{το}ῖς
οὐ{κέ}{τι} {με}λ{αι}νόꝗ̃ον, ꝗ \`ח {κα}{τα}ξηρ{αί}νε{σθ}{αι} {τα}{χέ}ως,
{πο}ι{εῖ} {τὴν} {τοῦ} {χρ}ώμα{το}ς {με}{τα}βολ{ὴν}: {με}λ{αι}νόꝗ̃ον {γὰρ}
{καὶ} τῷ χλωρῷ {κε}ρ{αν}νύꝗ̃ον, {γί}νε{ται} {κα}θάi {εἴ}ρη{ται}
{πο}ῶδες. ἀ{σθ}ενε{ςέ}ρου {δὲ} {τοῦ} {μέ}λανος ἀ{εὶ} {γι}νὸ'ꝗ̃ου, {πά}-
λιν {κα}{τὰ} {μι}κρὸν {εἰ}ς \`ח χλωρὸν {με}{τα}βά{λλ}* {χρ}ωμα: {καὶ} \`ח
{τε}λ{ευ}{τα}ῖον {γί}νε{ται} ξ{αν}θὸν. ἐ{πεὶ}{τά}{γε}{τῆ}ς ἀ{πί}ου φύ{λλ}α,
{καὶ} {τῆ}ς {ἀν}{δρ}άχνης, {καί} {τι}νων ἄ{λλ}ων {πε}{ττ}όꝗ̃α, {γί}νετ{αι}
φοινί{κι}α, {πλ}ὴν ὅα {καὶ} {το}ύ{τω}ν {κα}{τα}ξηρ{αί}νετ{αι} {τα}{χέ}ως,
{τα}ῦ{τα} {γί}νε{ται} ξ{αν}θὰ. ꝗ \`ח {το}ύ{τω}ν {πρ}ὸ {τῆ}ς {πέ}{ψε}ως
{τὴν} {τρ}οφ{ὴν} ὑ{πο}λ{εί}{πει}ν. 024 {μὲν} ο{υν)=} {τῶ}ν φυ{τῶ}ν {δι}α-
φορὰς {μά}λιςα ἔυλο{γο}ν {συ}μβ{αί}ν*ν ꝗ 024 {εἰ}ρὴ'ꝗ̃{ας}{αἰ}-
{τί}{ας}.
Amplius, &
frumentum, &
omnia quæ
terra naſcuntur. etenim hæc poſtremùm
fiunt flaua, nam cùm humidum in iis non
amplius nigreſcat, propterea quòd celeri-
ter exareſcit, efficit coloris mutationem.
terra naſcuntur. etenim hæc poſtremùm
fiunt flaua, nam cùm humidum in iis non
amplius nigreſcat, propterea quòd celeri-
ter exareſcit, efficit coloris mutationem.